Emlékfoszlányok

Vajon, amikor mesél valamit, azt akkor hallom először, vagy már hallottam valamikor régebben …?

Amikor mesél, látom magam előtt megelevenedni a történetet. Mintha részese lennék és magam is átélném. Ismét átélném. Pedig akkor még nem is ismertem, nem találkoztunk és nem láttam. Vagy igen? Talán már gyermekkoromban is. Azokban az álmokban, amelyekre reggel ébredve nem emlékeztem, csak tudtam, hogy valami csoda helyen jártam és szép élményben volt részem? Nem tudom, de ismerős, minden ismerős … Ismerem a vonásait, a mozdulatait, a mosolyát, az ellenállhatatlan mosolyát és az illatát …

Minden új volt és semmi sem változott ….

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>