Mikulás

“Megérkezett a Mikulás… És hozta az ajándékot. Amit vártál. Amire vágytál. Egy könyv. Egy ruha. Egy… bármi. (…) Az igazi nagy ajándék más. Mert az éppen attól ajándék, attól meglepetés, hogy nem tudod, mikor kapod, nem tudod, milyen lesz. És csak egyetlen van belőle. Csak egyszer kaphatod meg. Vágysz rá, érzed magadban, érzed, hogy mit szeretnél, mi lenne a legszebb, legnagyobb ajándékod, mégsem tudod, mikor érkezik és pontosan milyen lesz. Ettől olyan izgalmas a várakozás. (…) És amikor megkapod, már tudod, hogy minden elképzelésedet, várakozásodat felülmúlja. Mert olyat kaptál, amilyet legszebb álmodban sem láttál. Nem jutsz szóhoz, nem hiszed, mert sokkal, sokkal csodálatosabb mindennél. Csak potyognak a könnyeid, mert mindennél többet kaptál. ” (Csitáry-Hock Tamás)

Hm … ;)

Az nem olyan fontos kérdés talán, hogy mi van a halál után, vagy hogy van-e egyáltalán valami, valaki a halál után. Ha így van, úgyis meg fogjuk tudni; időben … Számomra az a fontos, hogy mi van a halál ELŐTT és mit tehetünk addig, amíg élünk. Élünk együtt, egymással, egymásért, sokszor egy MÁSért, egy más, szebb, jobb, élhetőbb jövőért. Minden nap, amíg csak élünk; és azt hiszem, hogy jobban tesszük, ha arra koncentrálunk, hogy mennyi mindent tehetünk ma, holnap, holnapután és minden egyes napon, amit addig a sors ajándékaként kaptunk.

Teszem ezt azzal a Társsal, aki a teljességet hordozza magában. Kerestem Őt életeken át és elmondhatom; megérte. Megérte várni rá, keresni Őt, majd megtalálni, felismerni, megismerni és megszeretni …. Általa megszűnt az űr, az üresség, az a tehetetlen érzés, hogy nincs, hogy hiányzik, hogy valami nem teljes …