Aki igazán mellettünk áll

…. az meghallgat minket. Törődik velünk. Viszont is igaz; Akit szeretünk, azzal törődünk, segítjük, szépítgetjük, építgetjük. Tesszük ezt egyfolytában, minden nap, minden egyes tettel és gondolattal, egészen addig míg méltóvá nem válik önmagához.

Senki sem készen érkezik. Hordozunk magunkban sok mindent. Egy nagy részük talán soha sem valósul meg, de az alapok, a lehetőségek ott vannak. A szerelmet sem itt kapjuk, azt is hozzuk magunkkal. A vágyat. A vágyakozást az iránt, akivel testben-lélekben egyek lehetünk. Ha megtaláljuk Őt, onnantól kezdve teljesen egyértelmű, hogy egymásnak lettünk teremtve, hogy egymásért élünk és teszünk minden egyes nap. Egy másért. Azért, akivé válni képesek vagyunk, mert csak a másik által vagyunk képesek elérni azt az ideális állapotot, amely leginkább jellemző ránk.

Ehhez az is hozzátartozik, hogy azt is megmondhatjuk neki, ha nem jól csinál valamit, ha elhagyja magát. Azt is, hogy önmagához képest méltatlanul él. Biztosak lehetünk benne, hogy ez nem tetszik neki. Kiborul, kikel magából, olykor dühbe gurul, de meghallgat. Hiszen fontosnak tartja azt, amit mondunk neki, mert mi látjuk őt a legjobban. Ismerjünk minden egyes rezdülését, kimondott és ki nem mondott gondolatát.

Törődni, gondoskodni, nevelni csak szeretettel lehet, és csak is azzal érdemes …

Álmok, világok

…. van, hogy az ember úgy ébred, hogy tudja; egy másik egy más világban járt. Teljesen nem tudja felidézni, hogy merre is és ha ébren kellene elindulnia, persze nem tudná, hogy merre is …, de azt tudja, hogy létezik sok-sok más világ.

Hogy álmunkban ott járunk, ahol csak szeretnénk. Ahova éppen az elménk elrepít, és hogy ezt azzal tudjuk tenni, Aki mellettünk van, Aki igazán a társunk.

Nem kell más, mint összefonódva elaludni. Az utazás indul. Sosem látott tájakra, helyszínekre és régen volt, vagy még meg sem történt idősíkokba …. Ez egy csoda …

Van, hogy jól ébredünk az utazásból és van, hogy rossz érzéssel. Ennek nem tudjuk az okát, mert nem emlékszünk álmunk minden részletére. Talán nem is baj. A rossz érzés néha megmarad.

Oldja talán az itteni világ, a benne rejlő szépségek, történések, érzelmek és a Társ, aki gyógyír mindenre …